Nos a téma elégé szokatlan és váratlan tőlem, de úgy gondolom, nem árt kifejteni véleményem ebben a kényes témában. Amit itt fogtok látni a személyes véleményem lesz arról, amit a világban látok, meg talán egy két használható dolog, de ne számítsatok túl sokra.
Minden probléma forrása bennünk van:
Sajátos véleményem, hogy ha valaki egyedül nem tud boldog lenni, az mással is nehezen lesz az. Ha engem kérdeztek, mielőtt valaki arra szánja el magát, hogy elindul megkeresni Mr. vagy Mrs. Nagy Ő-t, invesztáljon önmagába. Tudom, hogy sokak számára, olyan érzés ez, hogy csak ketyeg az óra és csak fölösleges időhúzás az egész, de higgyétek el hosszútávon kifizetődik. Ahogy egy jó barátom mondta: "Nem mindegy, hogy bemutatkozáskor azt mondod, hogy xy vagyok, ide valósi, ezt tanulom, vagy xy vagyok, ide valósi, ezt tanulom ... és szabadidőmben origami sárkányokat hajtogatok."
Pár szót a témában:
Ez valami Murphy törvény, vagy nem tudom [természetesen megvan az oka], de általában az ember mindig akkor talál párt magának ha nem keres.... nem keres, de jól érzi magát az életében, ismerkedik, szórakozik, de nem célja párt találni. Szóval ne keressetek párt, de mindig legyetek nyitottak rá. Ki tudja?!
Adjatok a külsőre is! [és ezt főképp a srácokhoz intézem] Számít az is! Nyilván nem kell címlapsztárrá avanzsálni, de egy fodrász, vagy pár új ruhadarab csodákra képes.
Hol?
Legegyszerűbb válasz tőlem: a hozzád való társ legnagyobb valószínűséggel ott található meg, ahol a legszívesebben keresnéd.
Netes társkeresés:
Sokan nagy ívben leírják, pedig működik. Természetesen megvannak a hibái, méghozzá baromi nagy hibák.
Ezek főképp az ingyenes oldalakra jellemzőek, de a nők többsége rajongó tábort gyűjt, a srácok többsége pedig csak szex orientált. Ennek ellenére meglehet ott is találni akit keresünk, csak nagyon sok szelektálással működik. Csak annak ajánlom, akinek van elég türelme és kitartása a sok félre sikerült randihoz.
Egyre sűrűbben fordul elő pasik körében az ilyen és elég nehéz ezzel kapcsolatban véleményt alkotni, vagy állást foglalni.
Jómagam szánalmasnak tartom, hogy sokan abból próbálnak profitálni, hogy mások nem sikeresek párkapcsolati téren. Természetesen a könyvekkel semmi bajom sincs, amíg azok ára egyenes arányosságban van a bele fektetett munkával, hiszen valahogy annak is tudakolódnia kell, akivel anyuci, apuci, idősebb testvér nem ült le beszélgetni ezekről az amúgy fontos dolgokról.
Személyes meggyőződésem, hogy az ilyen anyagok sokszor felelőtlenül bánnak az alkalmazott pszichológia használatával ... és nem, a cél nem szentesíti az eszközt, bár mellette szóló érv, hogy sokan mások ezeket a "trükköket" ösztönösen tudják használni, s csupán csak esély kiegyenlítés ezek működésének olvasása, azért valami itt nekem sántít. Furcsa jövőkép, amikor a megöregedett generációnk meséli majd unokáinak a nagy romantikus történetet, hogy hogyan ismerkedtünk meg a nagymamával: "... és akkor elkezdtem rajta Neuro Lingvisztikai Programozást alkalmazni...". Ugye, hogy nem túl romantikus. :)
Könyvek közül Allan Pease műveket ajánlom [főként a Testbeszéd és Szóbeszéd]. Tiszta lelkiismerettel lehet olvasni, mert nem a pasizásról/csajozásról ír első sorban, hanem alapjában véve Szociális viselkedésről, a nemek közti különbségről. Az ismeretek épp úgy használhatóak egy állásinterjún, mint egy családi vacsorán. A későbbi cikkekben még írok ezekről a könyvekről, mert érdekes vele foglalkozni.
The End:
Azt hiszem ennyit tudtam kisajtolni a témában. Akik épp most vannak benne ebben a korszakukban, mindenféleképp olvassanak a témában, invesztáljanak magukba, növeljék önbizalmukat és legyenek nyitottak más emberekre. ... és végezetül sok sikert nektek! Ne adjátok fel, rátok is vár valaki! ^^
Cseri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése